New dawn part4

Szép vasárnap délutánt!

Mit is mondhatnék? Lassan eltelik az első hónap a "borzalomból". Még most sem változott a véleményem, tehát továbbra is gyűlölöm. Eddig van keményen két 5ösöm meg egy 3asom... faszajó.

~

Ma reggel voltam pacizniiiii^^ Bálintka magához képest jól teljesített és asszem én is, ahhoz képest, hogy kb fél éve ültem rajta utoljára terepen. :'D
Ahaa by the way, annyival sem voltam megtisztelve, hogy két szót váltson velem egy bizonyos illető, már pedig tudtommal nem harapok. Vagy igen? Akkor szóljatok... Ja és elköszönni sem kell, mert minek is azt. :)

~

Nem húzom tovább az időt;

New dawn, new day, new life Part 4

Hát ez halálosan ciki! Itt állok csurom vizesen, anyaszült meztelenül egy fiú fürdőszobájában, törülköző nélkül. Fogtam a fejem és gondolkoztam, hogyan jöjjek ki ebből a helyzetből, mikor egy kis idő múltán kopogtak.
- Kendra, minden rendben? – Nate volt az, gondolom szeretett volna ő is végre lefürödni
- Ami azt illeti, nem egészen. Tudnál hozni egy törülközőt, kérlek? – ennél szerencsétlenebbül még sosem éreztem magam
Hallottam, hogy nevet miközben lépései elhalkultak, majd fél perccel később pedig vissza is jött. Vajon képes lennék ennél is jobban leégetni magam? Nem hiszem.
- Nyisd ki az ajtót, így nem tudom odaadni!
- De hát…
- Résnyire te kis buta. Átadom és itt sem vagyok.
Úgy tettem, ahogy mondta. De várjunk csak, kis buta?! Ennyivel alsóbbrendű lennék nála? Vagy csak egyszerűen túlreagálom, mint mindent és csak poénkodott. Mint egy normális tinédzser. Lazíts már, te kis buta! A tudatalattim gúnyosan a képembe röhögött. Tulajdonképpen igaza van, én vagyok a karót nyelt. Bele kell szoknom ebbe az életbe, nem kell felnőttként viselkednem és gondolkodnom, hisz még nem vagyok az. Különben is, a kor csak egy szám!
Villámgyorsan magam köré csavartam a kincset érő anyagot és egyenesen a szobám felé vettem az irányt. Aznap már nem terveztem beszélni senkivel, így befészkeltem magam az ágyba és kerestem egy TV műsort, amin jól el lehet aludni. Már éreztem, hogy elragad az álom, de nem adhattam át magam neki; egy halk kopogás szakította meg az álomba zuhanásom.
- Gyere be. – olyan halk és erőtlen volt a hangom, hogy csodálom, ha az ajtón túl álló személy meghallotta
- Bocsi, már aludtál? – Nate aggodalmas pillantásai kereszttüzében találtam magam, miután felültem
- Nem, még nem. Mit szeretnél? – mosolyogtam rá
- Csak a holnapot szeretném megbeszélni, mert reggel korán indulnánk. Olyan hét óra körül, ha nem gond.
- Persze, nem okoz problémát a korán kelés. Általában már hajnalok hajnalán fent vagyok.
- Ó akkor tényleg bocsi a zavarásért, de nem tudhattam mikor ébredsz fel reggel és mindenképpen szeretném, ha velünk jönnél!
- Semmi gond.
- Oké, akkor jó éjszakát! – indult az ajtó felé
- Neked is!
Visszadőltem a párnák közé s hamar el is aludtam végre. Nyugodt, csöndes volt az éjszaka és semmire nem keltem fel, pedig számítottam rá. Már csak az új és szokatlan hely miatt is.
Hamar – talán túl hamar – reggel lett, én meg olyan nyúzottnak éreztem magam, mint tán eddig még soha. Hat óra harminchét percet mutatott a falon kattogó óra, amikor odapillantottam. Visszacsuktam a szemem, de aztán újra odanéztem. Hat harmincnyolc!!! Hogy fogok ennyi idő alatt elkészülni? Gyorsan kikeltem a jó meleg ágyból, ami minden áron próbált visszacsalogatni, de nem engedhettem a csábításának. E helyett kikaptam a szekrényből egy farmert, egy pólót meg fehérneműt és gondosan magamhoz véve a törülközőmet a fürdőszoba felé vettem az irányt. Mikor beléptem, még párás volt a tükör és kellemes férfi tusfürdő illata érződött a levegőben, tehát Nate is nem rég járhatott itt. Amilyen gyorsan csak kitellett lezuhanyoztam, fogat mostam, felöltöztem és megcsináltam a hajamat. Ez utóbbi nem kevés türelmemet vette igénybe, mivel akármit próbáltam, sehogyan sem állt jól. Ha copfba kötöttem itt vagy ott kilógott egy tincs, kiengedve pedig olyan volt, akár egy szalmakazal, szörnyű! Végül fogtam egy csatot és egyszerűen feltűztem. Így ki is lógott egy-két helyen meg nem is, pont megteszi.
Visszasiettem a szobámba felkapni a táskámat és kiteríteni a vizes törülközőt, majd lementem a földszintre, ahol friss kávéillat töltötte be a levegőt. Nate a konyhában a tűzhely előtt állt és – várjunk csak. Palacsintát süt?! Hm, mennyire számít égőnek, hogy egy tőlem jóval fiatalabb FIÚ is össze tud ütni egy tisztességes reggelit? Jaj nekem.
- Jó reggelt! – léptem mellé
- Neked is, Csipkerózsika! Eszel velem? Mindjárt készen van.
- Örömmel. – bólintottam
- Kávét?
- Jöhet, köszi. Két cukorral és kevés tejjel iszom.
Reggeli közben csatlakozott hozzánk Mr. Evans is, majd a tervezett hét óra helyett fél nyolckor indultunk neki a mai programunknak. Autószállítóval vittük a kopott Ford Mustangot a lakatosműhelyig. Nem volt vészesen hosszú az út, főleg hogy Nate szája szinte egész végig be nem állt és tök jól elbeszélgettünk. Hogy Nate szavaival éljek, miután meggyőződtünk róla, hogy a kocsi jó kezekben lesz, ketten folytattuk az utat egyedül. Gyalog bejártunk jó sok utcát, egy fagyizót, egy bevásárlóközpontot az összes boltjával együtt, végül egy parkban ültünk le két játszótéri hintára egy-egy gyümölcsturmixal a kezünkben, közben vártuk hogy Mr. Evans értünk jöjjön és visszamenjünk Maryvalebe. Azt kell mondanom, hogy nagyon jól érzem magam vele és úgy látom ő is elfogadott és megkedvelt engem, ez pedig felettébb boldoggá tesz és sokat jelent nekem.
A délutáni napsugarak könyörtelenül törtek át a park fáinak sűrű lombjain, mégsem volt vészesen meleg a kellemes nyári szellő végett.
Egy ideje szótlanul ültünk egymás mellett, de feltűnt, hogy Nate nem a smoothie-jával, de nem is a környezettel, hanem velem van elfoglalva. Már jó két perce nézett rám és kapta el a pillantását minden alkalommal, ha ránéztem, mikor végre megszólalt;
- Tudod Kendra, én nagyon jól éreztem magam ma veled! És arra gondoltam, hogy esetleg közelebbről is megismerhetnénk egymást. – reménykedő zöld szempárral találtam szembe magam, mikor felé fordultam. Úr Isten, de aranyos!
- Nate, nem is tudom, alig ismerjük egymást és tőlem még soha… - elakadt a szavam, mikor közelebb hajolt hozzám és egy puszit nyomott az arcomra - …senki nem kérdezett ilyesmit.
Fülig elpirultam, miközben ezer meg ezer gondoltat kergetőzött a fejemben. Most mit kéne tennem? Eddig nem is nagyon barátkoztam fiúkkal, nemhogy barátom lett volna. Nate kedves srác és szimpatikus is, sőt kedvelem is és jól is néz ki, de tényleg nem egész két napja ismerem. Hogy megy ez az egész kapcsolatosdi? Elég idő ez? Azt hiszem, nekem ennyi nem elég. Vagy mégis? Tulajdonképpen miért is ne lehetne köztünk egy kicsit több mint barátság?

Rövid is, talán picit unalmas is, de remélem akinek eddig tetszett, az továbbra is ezen a véleményen van! :) Kommentelni szabad! ♥