Helóóó!
Hát azt hiszem ma már fel is teszem a 4. részt. De nem valószínű, hogy péntek előtt lesz 5., mert valamikor ki is kéne találni, hogy mi legyen benne ;)
na de előtte ez... hát ez marha nagy. kerestem a dalt amit az egyik oszttársam énekelt föci órán (mer énis ismerem azt) és nézegettem miket adott ki.. na tessék: (káromkodás van benne szal ne túl hangosan)
Ellopták a(z) oroszok/WoWosok a tankot (Katyusa) xD
4.rész
-Ahham oké jól van majd visszahívlak bocsi most le kell tennem. Szia. – sietve raktam zsebre a telómat és mentem vissza Katihoz
~Nappaliban újra:
-Katica szivem most figyelj rám! Nagyon remélem, hogy 1 hét után nem fogtok szakítani Tomival! Ígérd meg hogy közben senki mással nem lépsz félre, még egy csókkal sem csalod meg őt! Nem bocsátom meg, ha összetöröd a szívét! – hadartam
-De… de… mi?? Ismered vagy mi? Kitti nem értelek. – kérdezgetett zavartan
-Csak… Ígérd meg, hogy nem okozol neki csalódást oké? – már kicsit nyugodtabb voltam
-Persze! De mondd már honnan ismered vagy mi van???
-Kérlek szépen 3 éve ő a legjobb barátom és egyben a fogadott bátyám (:D) – próbáltam mosolyogni
Bár nem voltam túlságosan földobva a tényektől, megpróbáltam higgadtan gondolkodni. És most ezzel nem Katit akarom megbántani mert a barátnőm meg minden, de azért Tomi jóval nagyobb helyet foglal el a szívemben, mint ő. És jobb lányt érdemelne.
-Ez komoly? Jéé milyen kicsi a világ…
-Igen… igen tényleg az. De most kérlek tényleg őszintén válaszolj egy kérdésemre! Szereted őt??? – megint kitört belőlem a hiszti
-Igen. De ne legyél már ilyen anyáskodó légy szíves! Majd ő eldönti magénak, hogy neki mi a jó és nem hiszem, hogy azt akarná hogy ennyire beleszóljál az életébe, hiszen a sajátja. Hagy döntse már el ő, hogy mit akar! Te örültél volna, ha annak idején mikor Ádámmal összejöttetek valaki ezt csinálta volna amit most te?! Hát nem hiszem! Úgy hogy szépen kérlek te se csináld! Én sem szólok bele a te dolgodba! – Kati fogta a cuccát és se puszi se pá elviharzott
Az ajtócsapódásra Ádi is kimászott a nappaliba. Én csak álltam a szoba közepén, megszólalni sem tudtam… Csak elkezdtem halkan sírdogálni. Ádi egyből odajött és átölelt. A vállára hajtottam a fejem és próbáltam megnyugodni. Több kevesebb sikerrel…
-Jól van cicám, ne sírj! Mit történt?
-Tönkre fogja tenni! Sokkal jobbat érdemel nála!
-Dehogy. Nyugodj meg oké? – próbált vigasztalni még ha nem is tudta miről van szó
Kicsit később mindent szóról szóra elmondtam neki, és csak remélni tudtam, hogy legalább ő meg fog érteni engem. De csalódnom kellett, mert nem így lett. Ő is ugyanazzal a dumával jött, hogy próbáljak meg nem beleszólni Tomi magánéletébe, meg hogy fogadjam el a választását, és inkább törődjek vele. (Ádival persze)
-Most komolyan féltékeny vagy Tomira, mert próbálom őt megvédeni egy nagy valószínűséggel bekövetkező csalódástól?
-Nem, nem vagyok az. Amúgy ő már tudja, hogy így vélekedsz a barátnőjéről?
-Nem tudja… - vettem vissza a hangerőből
-És ha majd elbeszélgetsz vele erről és ő sem fogadja el a véleményedet az az ő baja lesz… hagyd, úgy b*ssza el az életét ahogyan ő akarja.
-Az ő baja lesz, hogy nem hallgatott rám… - pontosítottam a mondatát
-Pontosan. Érted már? Nem kell ennyit problémáznod rajta.
-Igen… Igazatok van… Nagyon is túlreagáltam a dolgot. Bocsánat. Bocsi, ha úgy érezted, hogy elhanyagollak. – megcsókoltam
-Semmi baj cicám. – úgy tűnik e a „cicám” elnevezés rajtam marad =)
-Föl kéne öltözni, és menjünk el kajálni… Kezdek éhes lenni - ajánlottam
-Hú nekem mondod? Elhasználtam az energiámat arra hogy….. – az a cuki perverz mosoly az arcán… imádom =D
-Jó jó tudom hogy mire kellett.. Csss! Na hát akkor viszont gyerünk siessél azzal az öltözködéssel, mert itthon hagylak!
-Megyek már, megyek anyucica. – ezzel röhögve eltűnt a szobánkban
Kicsit több, mint 10 perc múlva már útra készek voltunk és én vállalkoztam a nemes feladatra, hogy megpróbálom kieszelni, mégis hová menjünk enni. Végül is elindultunk és abban egyeztünk meg, hogy marad a McDonald’s… Utána még sikerült rábeszélnem hogy plázázzunk is egy kicsit.
Hazafelé, mikor sétálgattunk szembejött velünk egy csaj idióta vigyorral a képén. -.-” Azt hittem simán elmegyünk mellette, nem is gondoltam volna, hogy az fog történni ami; megölelte Ádit utána puszi-puszi… de mintha kicsit félrecsúszott volna. Na jó lehet hogy rémeket látok vagy véletlen volt de akkor is! Én tényleg nem vagyok ilyen, de most elkapott a féltékenység.
-Szia Eni. Hát te mi járatban erre felé? – kérdezte tőle Ádi
-Éppen tőled jövök, de nem volt otthon senki. Remélem nem felejtetted el a holnapot. – kacsintott a szőke és a s*eggét riszálva tovább tipegett a 10 centis magas sarkújában
Ez meg ki volt?! – kicsit sem titkoltam a felháborodásomat
-Eninek hívják, az egyik haverom csaja.
-És mi volt az előbb ez az egész?!
-Mi mi mi hát már mondtam neked, hogy holnap dolgom van cica.
-De azt valahogyan kihagytad, hogy egy ilyen lánnyal mész.
-Milyen lánnyal? Szerintem normális. És különben is haverom is jön majd. Nyugivan ;) – mosolygott
-És én miért nem mehetek veletek??
-Hááát ööö... – na itt bukott le
-Na jó, ha visszaértünk hozzátok, én hazamegyek. Otthon is kell lenni egy kicsit nem? Majd holnap felhívhatnál.
-De Kitti! – próbált volna mentegetőzni, de belátta hogy ezzel nem sokra menne
Amíg odaértünk a házukhoz én egy szót nem szóltam. Ádi soha sem tudott jól hazudni, főleg nekem nem. Ha addig élek is, kiderítem, hogy minek megy akárhová is azzal az… Enivel vagy kivel. Komolyan mondom nem értem… Miért pont két nappal a szülinapom előtt kell „összevesznünk”? Ja és azt sem hiszem el, hogy holnap az a csávó is velük lesz… Nem értek én már semmit sem.
Otthon senkit nem találtam a házban, csak egy üzenet várt a hűtőre téve:
„Vasárnap, késő este jövünk haza, vigyázz magadra!”
Hát szuper mondhatom.
Unalom ellen kerestem pár jó DVD-t és estig fel sem keltem a tv elől. A harmadik filmre már nem tudtam odafigyelni, annál inkább Enin és Ádin járt az eszem… Vajon mi ez az egész??? Meg fog vele csalni??? Vagy mi van???
komiiikat szivesen olvasgatnék^^ pusziii♥♥♥
