Néha elérkezik egy pont, ahol dönteni kell; felnőttként viselkedsz és emelt fővel, mosolyogva törődsz bele abba, ami van, vagy pedig gyerekként ragaszkodsz ahhoz, amit a józan eszed ellenez. De élesben van-e benned egyáltalán annyi, hogy mindezt végiggondold?
Örülök, hogy bennem nem volt, hogy bár nem a legsimább úton, de végül egy olyan állomásra érkeztem, ahonnan sosem szeretnék továbbállni. Jaj de kibaszott nagy szavak. Talán nevetségesnek tűnhet, de így érzem és kész.
Nekem nem kell sok okos vélemény, nincs szükségem mások tapasztalataira, a sajátjaim alapján létezem; ha az élet bánt (vagy inkább csak nevel?), fáj, ha örömet hoz, hát boldog leszek... ésatöbbi.
Egy a lényeg, mégpedig az hogy tudom, hogy nem vagyok egyedül. És csak ez számít. Semmi és senki más.
Hogy milyen érzés, hogy valakinek épp annyira szüksége van rád, mint neked ő rá? Leírhatatlan. Azt hiszem, ez a megfelelő szó. Semmi pénzért nem cserélnék senkivel!
UI.: Kívánni sem tudnék jobbat.
Ez minden:
,,- Micimackó! Mi van, ha egyszer elkövetkezik egy olyan nap, amikor el kell válnunk?
- Ha együtt válhatunk el, akkor semmi kifogásom ellene.
- Na igen-igen, úgy könnyű. De... ha nem lennénk együtt? Hogyha én máshol lennék?
- Jajj... de nem lehetsz máshol, hiszen nélküled egészen elvesznék. Kinek szólnék egy olyan bizonyos holnapon, amikor épp nem vagyok elég erős, vagy elég bátor?
- Hát tulajdonképpen...
- És kitől kérnék tanácsot, amikor nem tudnám, hogy merre tovább?
- Micimackó, mi van, ha mégis?
- Mégsem, az nem fordulhat elő... Ha mégis eljön az idő, amikor nem leszünk együtt, akkor nagyon fontos, hogy megjegyezz valamit!
- Mi az a fontos megjegyezni való?
- Hogy bátrabb vagy, mint hiszed, erősebb vagy, mint sejted és okosabb, mint véled. De a legfontosabb az, hogy ha el kell válnunk, én akkor is mindig veled leszek... veled leszek!
