Sötét, esős utálom-idő volt reggelente. Sőt, még délután is néha. Ami jóindulattal is lehangoló, legalább is számomra. Nem tudom ki, hogy van vele. Aztáááán.... nem tudom. Le kell kopognom, de eddig nem is olyan vészes ez a hét! Nincsen letargikusan szar kedvem, röhögök a szar poénokon is és kevesebb dolog idegesít fel. Nem tudom miért, de tök jó. Ma például utolsó 3 órán sms-eztünk Merline-vel, ki lehet találni mi volt a téma. Természetesen a ,,final countdown", vagy valami ilyesmi. Érti, aki érti. Hazafele is összefutottam egykét ismerőssel, ami után mosolyogva folytattam az utam. Miért néznek furán az emberre, ha mosolyog? Vajon azt hiszik, hogy bolond és teljesen ok nélkül ér fülig a szája, vagy szimplán annyira karót-nyelt a társadalmunk, hogy természetellenesnek hat, ha valaki mosolyogva közlekedik? Érdekes..~
Az előző bejegyzésben olvasott szülinapos-félreértéseket kezelve; a családtag jelző valójában fedheti a baráti kört is. Hiszen a barátok, az ember saját maga által választott családja, nem igaz? Nem gondolom, hogy akinek fontos vagyok és aki nekem is számít, az elfelejtené, szóval bocsi ha valaki magára vette. ♥
