Hmm...

Egy rövidke rögtönzés, mert ez már KELL *-*

Kezdett besötétedni, csendesen kisétáltam az utcára. Egy lélek sem volt ott rajtam kívül. Elindultam a part felé, nemsokára ki is értem, mikor végre megláttam Őt. A megszokott helyen várt rám. Magamban elmosolyodtam, amikor Rá gondoltam. Elé sétáltam s Ő egy néma öleléssel köszöntött, majd kézen fogva elindultunk a móló felé. Szótlanul lépkedtünk egymás mellett aztán megállt és szembefordított magával... és megcsókolt. Erre vártam mióta utoljára találkoztunk... márpedig az régen volt. Percekig egymás karjaiban csókolóztunk. Ezekre a pillanatokra nem tudok megfelelő szót. Ezután csak kéz a kézben ültünk lent a köveknél s hallgattuk a tengert. Szavak nélkül is tudtuk mire gondol a másik. Azt kívántam, bárcsak megállna az idő, bárcsak soha ne kelljen elválnunk, bárcsak örökké Együtt lehetnénk *-*

nah nem lett ez olyan húdejó amilyenre terveztem:$ :S

Nem...

...bírom tovább! Uristeeen ma még alig beszéltünk, de akkor is olyanjó. :D Szerintem tök jó érzés hogy van kire gondolni mindennap *-* Ahw:$♥

Ennyire...

...még soha az életben nem vártam a HÉTFŐT! De hát ha van miért várni akkor miért is ne?:$ Van egy olyan érzésem, hogy most végre megtaláltam azt, akit eddig kerestem♥ Remélem Ő is úgy érez, ahogyan én!:$♥ És hogy végre boldog leszek Vele! (már most is az vagyok:$ csak legyen már hétfőőőő áááá)

*-*

Huu gyerekek....... szerelmes vagyok :$$ Ezzzz hihetetleeeen *-* ♥♥♥