False ,,friends"...

A világ tele van kamubarátokkal. Annyira nem értem ezt az egészet. Teszik előtted a szépet, de közben ugyan úgy kibeszélnek. Az a szép az egészben, hogy állítólagos legjobb barátok között is van erre példa. Ne mondja nekem senki, hogy nem, mert a saját fülemmel hallottam nem is egyszer. Ez gáz. Tizen-akárhány éves barátság után képes kibeszélni a másikat úgy, hogy az nem tud róla. Szép. Mindegy, most nem is igazán ide akartam kilyukadni csak úgy eszembe jutott.

Nagyon kaki érzés megtudni olyan emberekről, hogy kibeszélnek a hátad mögött, akikkel azt hitted milyen hű de jóban vagy. Aha, hogyne. Persze mindezt úgy, hogy tudja a nevemet és mindössze másfél éve vagyunk kapcsolatban, tehát még azt se mondhatni, hogy ismer. Taps-taps.
Jól gondold meg, hogy kiben bízol, mert sosem tudhatod, hogy ki az ellenkezője annak, akit megismertél a személyében.
Úgy szeretem az embereket. Tisztelet a kivételnek ♥

Minden, amit eddig felépítettem...*

* amennyiben nem tolerálod a trágár megnyilvánulást, ne is olvasd tovább.
   sorry, de ezt most ki kell adnom magamból.

...most semmissé vált. A diétámat úgy elbaszták ahogy van és már jó pár napja egy kibaszott percet nem foglalkoztam edzéssel.
Erről nem én tehetek. Ha lehetne nem itthon ülnék a babérjaimon. Elegem van már. Minden szarból és mindenkiből! Nem csinálhatom azt, amit akarok és még feküdjek is egész nap?! Hát lófaszt! Összeszedtem magam, jól vagyok de ezzel senki nem foglalkozik, a kurva életbe. Holnap még vissza is kell menni az orvoshoz. Mekkorát fogok röhögni, ha azt mondja, meggyógyultam. Semmi bajom bassza meg és mégis úgy kezelnek, mintha a halálomon lennék. Kibaszottul elegem van. Legszívesebben ordítanék!
Persze jó, hogy van aki foglalkozzon velem és pár napja még nagyon is szükségem volt rá, de most már ez sok! Köszönöm szépen, jól vagyok.

Ááááá valahogyan úgy szeretném levezetni a feszültséget, de hogy?! Mi tenne igazán jót? Egy jó kiadós..... hu na jó hagyjuk mielőtt a fantáziám túlságosan is eluralkodik rajtam...

Hey, summer...

...where are you?!

Utálom, egyszerűen utálom ezt az időszakot! Már másodjára futok bele egy kicseszett betegségbe és egyik jobb a másiknál.
Most konkrétan csütörtök óta alig keltem ki az ágyból és úgy érzem magam, mint aki egy hetet keményen végigbulizott. Pedig nem így van. Közérzet a béka hátsófele alatt, étvágy -10000000, életkedv hmm 0. Egy szó mint száz kutyául (vagy macskául?) vagyok. Bár talán jót tett a tegnapi levegőzés szeretett lovacskáim között. Pötyi ismét bemutatta, hogy milyen villámgyorsan képes leszállni (szó szerint) Bálintka hátáról. Nice fly volt az tuti. Szegénykém.
Egyszer kérjem Bálintot de akkor aztán megtanulja mi a rend. Szó mi szó tényleg ráférne már egy kis nevelés. Hm, esetleg a következő utáni alkalomra bevállalom. Mi történhet? Legrosszabb esetben padlót fogok. :)

Holnap: suli vagy nem suli? Vissza kéne menni az orvoshoz. És most jön az elmaradhatatlan "de". De: a mama nem jöhet be velem! Ha a magam ellensége vagyok ha nem, akkor sem szeretném ha felhozná azt az istenverte vérvétel témát, mert szinte biztos vagyok benne, hogy kedves doktornénim sem ellenezné az ötletet.
Most mondjátok, hogy gyerekes vagyok, de istenem tényleg annyira utálom a tűt hogy az valami hihetetlen! Tuti, hogy ott helyben elájulnék... grr.

MI EZ AZ IDŐ?! Kinézek és legszívesebben sírnék attól a szürke árnyalatról tükröződő gyászos hangulattól. Ezért is folytatom inkább a Vámpírnaplók-nosztalgiamaratont az első évad 18. részével. Milyen kár, hogy tudom kik fognak meghalni és mi fog történni :') No ha közben el nem alszom megint...