Ez is meg az is

Szép jó estét!
Tegnap megfogadtam, hogy nem fogom nyilvánosan (fb) sajnáltatni magam egyrészt mert senkit nem érdekel, másrészt utálom, ha sajnálnak, harmadrészt fölösleges. Innentől kezdve nem fog érdekelni mások nyavalygása sem! Nem érdekel, hogy egyesek hogy teszik tönkre saját maguk az életüket! Ha neki az az életcélja, hogy mindenkit eltaszítson maga mellől, hát hajrá, nem fogok beleszólni... akármennyire is rosszul esik. Borzasztó. No, mindegy. Ma délután sikerült valakit a "depizésből" kimentenem és ez jó érzés. Tudom, hogy nem könnyű, de már azért is csak a jó dolgokra kell odafigyelni és elnézni a tré mellett. Foglalkozz azzal ami éppen körülötted zajlik, foglalkozz a barátaiddal, azokkal akik szeretnek és már is egyre kevesebb időd lesz szomorkodni bármi miatt is. Ki tudja, mit hoz majd a holnap. Új nap, új remény. Igaz, hogy ezt nem én találtam ki, de jobban tenném ha megfogadnám; Ne sírj mert elmúlt, örülj mert megtörtént. :) Ja és végszónak a mottóm; Don't cry say fuck you and smile!
Peace.♥