Csak egy kósza gondolat

Először is: ez csak egy amolyan elgondolás... olyan "mi lenne ha..." Másodszor: nincs szükségem a fantáziálgatásokra (kiről szól, miért stb..) Harmadszor: a történet alapjául valós pillanatok szolgálnak
Köszi

Tiltott gyümölcs

A focipályánál lévő épület, a pályára néző oldalának szélén ültünk. Csak Ő és én. Nem tudtam mit kezdeni a helyzettel, de ő sem, ezért csak úgy átöleltem. Abban a pillanatban, rögtön átkarolt és simogatni kezdte a karomat, a fejemet a mellkasára hajtottam és hallgattam egyenletes szívverését. Olyan megnyugtató volt így lenni vele.

-Mennünk kéne, nemsokára takarodó, hamarosan keresni fognak minket. – szólt hozzám halkan
-De annyira nem szeretnék!
-Én sem…….. – halkult el

Óvatosan levette magáról a kezemet, felállt és felém nyújtotta a kezét, hogy álljak fel. Visszaindultunk a kis ösvényen a fák között. Már a leghátsó faház szélénél voltunk, mikor megálltam.

-Na, gyereee, menjünk! – mondta
-Ne, várj csak szeretnék…. – nem is mondtam végig csak a nyakába borultam.
-Naaa, mi az? – simogatta a hátam, ami olyan jól esett.
-Nem tudom csak… Csak… Adhatok egy puszit? – felnéztem rá, ő pedig lenézett rám
-Persze. – mosolyra húzódott a szája

Egy nedves puszit nyomtam puha babapofijára. Halványan mosolyogva, csillogó szemekkel néztem rá és ő is rám. Nem tudom mi járhatott a fejében, de azt tudtam, hogy ha itt és most nem csókol meg, belehalok! Láttam, hogy össze van ő is zavarodva, ezért kezdeményeztem én azzal, hogy lábujjhegyre álltam és közelebb hajoltam hozzá.

-Ezt nem szabadna – lehelte alig hallhatóan
-Tudom!
-Hát legyen…

Lassan a derekamra csúsztatta kezeit, átkaroltam a nyakát s egy pillanat múlva gyengéden egymásba forrtak ajkaink, nyelvünk simogatta a másikét, játszott azzal. Azt kívántam, bárcsak soha ne érne véget ez a pár bűnös perc. De mégis el kellett válnunk. Remegő kezekkel és lábakkal léptem hátrébb egy bizonytalan lépést. Nem tudtam megszólalni, de ő megtette helyettem.

-Piszkosul kívánlak! – szólt halkan és megfogta mindkét kezemet
-Ezzel én sem vagyok másképp… - hajtottam le a fejem, de Ő megemelte és újra megcsókolt

~

-Legkevesebb három napot még várnunk kell egymásra, ha tényleg szeretnéd… - egy picit eltoltam magamtól, hogy felnézhessek a szemébe
-Mindennél jobban szeretnélek Téged. De úgy érzem nem csak megkapni, hanem szeretni is!

Meglepett ezzel a kijelentésével. Nagyon is meglepett. Hihetetlen. Úgy összekavarodott minden a fejemben, röpke pár másodperc alatt, hogy el sem hiszem. Hogy lehet rám ekkora hatással?

-Hasonlóan tudnám én is leírni az érzéseimet, de most valahogyan nem tudom kifejezni magam. Összezavarodtam. Időre van szükségem, hogy átgondoljam a dolgokat. – kommentáltam
-Időnk, mint a tenger. Én várni fogok Rád, keress meg, ha kitisztult a fejed. Jó éjszakát, VikiCa. – megpuszilta az arcomat és magamra hagyott a sötétben.