Tudom...

...hogy régen írtam...
Új suli egészjó, de rohadtul nincs kedvem tanulni -.-
Nagyon sok jó pasi van :"D
Jó az osztály is, szeretem őket, de azért hiányzik a régi csapat is :((

Ennyi, nem áll módomban bővebben kifejteni a gondolatokat.

Kész........

Totál kész vagyok már, elegem van mindenből! És ebben az a legszebb, hogy én sem tudom hogy miééért?!?!?! fákk off =/

‎46546545646564654654654456456464564654
65111111114611456411231111114511561148
65114564646411464811451146498711511498
88111111116511897911451174987411114984
79116456464411498911451187999411114798
64115464646511464611461187945611511489
54115646465611111111541111114511651178
46546656654654646383283387984798784979

1.lépés:jelöld ki a számokat
2.lépés:Ctrl+F
3.lépés: nyomd meg az 1-est :D

Off

1. Ha rád írok, a köszönés után ne azzal kezdd, hogy "volt fent a cicám?" mert kúúúrvára de nagyon nem azt nézem hogy fent van-e a 11 éves kiscsaj.

2. Ha nem kérdezem, hogy miket beszéltek vele és mennyire szereted stb, az valószínűleg azért van, mert rohadtul nem érdekel és megköszönném ha nem fárasztanál vele!

3. Nem érdekel ki miatt jössz vissza ifinek.

4. Már bánom, hogy ilyen jóba lettünk, mert most hatalmasat kellett csalódnom benned!

5. Azt kívánom, bárcsak ne "békültél volna ki" Szoszyval, bárcsak ne kerültél volna olyan közel émikéhez és szeretném, ha boldog lennél most, hogy ennyit nyal neked a kiscsaj. Csak gratulálni tudok. ^^

6. Csak remélni merem, hogy most ezt olvasod, Ádám!

off. én beszéltem. csá.

Újabb alkotásom

Rajtad múlik

……Az éledező tavaszi nap sugarai halványan világították be a pici, sötét szobát. A falon megcsillantak a múlt békességére emlékeztető képek, melyek gyakorta rossz érzéssel töltötték el a szoba lakóját, annak mégsem volt elég ereje leszedni azokat jól megszokott helyükről. Hogy mit ábrázoltak a képek? A legfelső sorban családi fotók voltak, azok alatt gyerekkoriak, ezek alatt pedig össze vissza hol a barátnőivel, hol egy jóképű fiúval volt a lány. Mindegyiken boldognak tűnt, mindegyiken gondtalan arccal mosolygott vissza. Mert akkor még minden rendben volt…
Négy éve már lassan, hogy egyedül, család és barátok nélkül éli mindennapjait a sötét kis szobában a fiatal lány. Egy szörnyű autóbalesetben veszített el mindenkit, aki igazán fontos volt neki, sőt arcát és a karját is sebhelyek torzították, amik mindig arra a szörnyű napra fogják őt emlékeztetni. Mióta kiengedték a kórházból, gondosan elzárkózott a világ elől. Szörnyen érezte magát, az egészért önmagát okolta, szerinte, ha aznap nem jut eszébe, hogy a nyaralóban felejtette azt az istenverte pendrive-ot, nem indulnak el mindannyian a készülődő viharban, nem ütköztek volna azzal a kamionnal… és még mindenki élne… Szinte minden éjjel rémálmok gyötrik, sok éve ugyan az. Senkit nem engedett a közelébe, egy idő után élettársa sem mert közeledni felé, őt is eltaszította maga mellől. Szegény fiú a mai napig minden nap ír a lánynak, reménykedve, hogy egy nap majd választ is kap. Iszonyatosan hiányzott neki a régi, életvidám csajszi akibe beleszeretett annak idején. Meglátogatni nem volt elég bátorsága, nem mert a szemébe nézni. Nem bírta elviselni azt a végtelen szomorúságot kedvese arcán és a tudat, hogy nem tud rajta segíteni egyenesen megőrjítette.

Egyik nap, borzalmas álom után ébredt a fiú; az volt benne, hogy szerelme megelégelte szörnyű életét és véget vetett annak. Tudta, hogy mindez csak álom, de mégis mélyen felkavarta a gondolat, hogy valóra válhat. Rossz érzése volt ezzel kapcsolatban és elhatározta, muszáj megmentenie a lányt a depresszióból, így hát rászánta magát, hogy meglátogatja. Gyorsan megmosakodott és magára kapott valami ruhát, majd a konyha felé vette az irányt, de végül nem reggelizett, egy falat se ment volna le a torkán az izgatottságtól. Felkapta a dzsekijét és már ott sem volt. Egy-két óra vonatút után megérkezett a lány szülővárosába, majd bő félóra múlva letette a busz a kis faluban. Remegő lábakkal lépdelt fel az elhanyagolt, régi ház lépcsőfokain, majd megállt a 21-es számú ajtónál. Most mintha úgy érezné, semmi keresnivalója nincs itt, mégis erőt vett magán és bekopogott az ajtón. Csak állt és várt, a másodpercek óráknak tűntek. Majd kattant a zár, nyikorogva nyílt ki az ajtó. Szíve a torkában dobogott, mikor végre meglátta rég nem látott szerelmét. A látvány nem kimondottan vidította fel; a lány meggyötört arcáról visszatükröződött a fájdalom, elkenődött sminkjének nyoma végig folyt szép arca vonalán ez is a sírásról árulkodott. De látszott rajta, hogy törődött magával, csak teljesen szét volt esve. A fiú félénken szólalt meg:

- Szervusz, Kicsim!

A lány meglepetten nézett rá, majd bólintott és arrébb lépett, ezzel jelezve, hogy jöjjön be. Nem szólt semmit, csak visszaült az ágya közepére és folytatta azt, amit eddig csinált; csöndesen nézett maga elé. Aggasztó volt ezt látni…

- Miért jöttél? – törte meg a csendet a lány
- Látni akartalak. Tudod, nagyon hiányzol nekem! Több éve várom, hogy válaszolj a leveleimre. Már nem bírom elviselni, hogy nem vagy velem! Ez szörnyű!
- Nem tudom, mit mondhatnék. – kimérten beszélt a fiúval
- Nézd, tudom, hogy felelősnek érzed magad mindenért, de múltat már nem tudod megváltoztatni. Ami megtörtént, az megtörtént, senki sem tudja azt visszacsinálni. Nem rágódhatsz ezen egész hátralévő életedben! Túl kell lépned minden múltbéli történésen. Ha kell, bármiben a segítségedre leszek. Tudom, az élet néha kegyetlen és igazságtalan, mégis mi rajtunk áll csak igazán, hogy feladjuk, vagy elnézünk a rossz fellett és arra összpontosítunk, ami jó nekünk. Újra magadhoz engedhetnél és hidd el, minden jobbra fordulna! Én melletted lennék mindörökké.
- Nem! Nem fog menni! Ne is mondd! Hagyjál csak békén!
- Ugyan kérlek, érett nő létedre így viselkedni… Mint egy öt éves. Csak tegyünk egy próbát, veled szeretnék lenni. Kezdjük újra!
- Nem is tudom, Levi… Nekem ez nem menne, ez nem működhetne. Hisz csak nézz rám, mi vagyok? Egy bányarém, egy idegroncs. Már nem az vagyok, akire emlékszel. Ezek után te azt akarod, hogy kezdjük újra? Hogy magammal húzzalak a sötétségbe? – egy könnycsepp siklott végig arcán
- Miket hordasz itt össze? – a fiú gyengéden magához ölelte és letörölte könnyeit

Hosszú percekig ültek így, némán ölelkezve. Ekkor a lányban fellángolt valami… valami olyasmi, amit egyszer régen már érzett, szíve vadul vert s nem vágyott másra, minthogy örökké így maradjanak. Nem tudta mihez kezdjen. A múlt emlékei még mindig fájtak és szomorúsággal töltötték el, viszont a fiú iránt érzett őrült szerelme fölényeskedni látszott. Talán mégis hallgatnia kéne rá? Talán kezdjék újra? Talán élhetnek megint normális életet? Talán boldog lehet végre vele?

- Kérlek, most menj el! – szólt a lány halkan

A fiú vigyázó karjait levette kedveséről s csöndesen az ajtó felé indult. Úgy érezte, sikeres első lépést tett célja elérésének, a boldogságának érdekében. Nem tartotta helyesnek, hogy hazautazzon, ezért inkább egy motelban szállt meg aznap éjjel. És még kitudja, ameddig a szükség kívánja, itt marad.

Miután egyedül maradt, a lányt nem hagyták nyugodni a gondolatai. Most mit csináljon? Hogyan tovább? Fel kéne hagyni ezzel az örökös bezárkózással és megpróbálni továbblépni? Nem tudta mit tegyen. Most, hogy megint felbukkant élete nagy szerelme, mintha visszatért volna belé a lélek. Eddig direkt egyetlen levelét sem bontotta fel. Hogy miért? Merő önzőségből. Bele sem gondolt, vajon ő mit érezhet? Csak is egyedül magával foglalkozott és hogy neki jaj de rossz meg így meg úgy. Szörnyülködött magán, hogy viselkedhetett így éveken át? Ezen az éjjelen elhatározta, hogy túl fog tenni a szomorúságán és újra építi majd az életét. Fel kell keresnie régi barátait, mert ha azok igaz barátok, meg fognak neki bocsátani. S csak reménykedett, hogy nem bántotta meg annyira nagyon a fiút, és hogy vissza fog jönni hozzá.
Jahj drága Levi… jóval előbb hallgatnom kellett volna Rád. – gondolta magában, közben kinézett az ablakon, fel a csillagokra.
Visszafeküdt az ágyba és egy pillanat alatt elnyomta az álom.

Másnap reggel a telefon csörgésére ébredt. Meglepődött, hiszen ritkán keresik őt telefonon. Álmos hangon szólt bele;

- Tessék?
- Szia! Levi vagyok. Bocsánat, ha felkeltettelek. Csak annyit szeretnék, hogy ma is elmennék hozzád, persze csak ha nem baj. Van két órád, készülődj, mert elviszlek valahová. Szió. – ezzel le is tette

Hát ez meg mi volt? Elmenni valahova? Hova? Nem akarok elmenni itthonról. Bár jó lenne beszélni Vele. Igen, ez az! Ma mindent rendbe hozok!

Nem is olyan sokára már a folyó partján üldögéltek szorosan egymás mellett. Ez volt az a hely, ahol először találkoztak. Mint akkor, most is órákon át beszélgettek. Nem is kell mondanom, most aztán volt miről.

Mi ebből a tanulság? Azt vonja le mindenki saját maga.
     ~ Ha veszteség, csalódás ér nem áll meg az élet, nem lehet sokáig siránkozni.

     ~ Kérd a barátaid segítségét,rájuk számíthatsz. Az igaz barátod melletted lesz akármi is történik!
 
     ~ Ne feledd, olyan az életed, amilyenné azt te magad alakítod. Ha te eltaszítasz magadtól mindenkit és magadba fordulsz, igen is szar lesz az élet. Nézz el gondok fölött, még ha nehéz akkor is. Menni fog, csak hinned kell magadban, legyenek álmaid, hogy aztán küzdhess valamiért.

     ~ Soha ne add fel, amíg nem muszáj!

Mert csak Rajtad múlik, hogy milyenné teszed az életed! 

Minden csak nézőpont kérdése!

Írjatok komit lécci :))♥

Csak egy kósza gondolat

Először is: ez csak egy amolyan elgondolás... olyan "mi lenne ha..." Másodszor: nincs szükségem a fantáziálgatásokra (kiről szól, miért stb..) Harmadszor: a történet alapjául valós pillanatok szolgálnak
Köszi

Tiltott gyümölcs

A focipályánál lévő épület, a pályára néző oldalának szélén ültünk. Csak Ő és én. Nem tudtam mit kezdeni a helyzettel, de ő sem, ezért csak úgy átöleltem. Abban a pillanatban, rögtön átkarolt és simogatni kezdte a karomat, a fejemet a mellkasára hajtottam és hallgattam egyenletes szívverését. Olyan megnyugtató volt így lenni vele.

-Mennünk kéne, nemsokára takarodó, hamarosan keresni fognak minket. – szólt hozzám halkan
-De annyira nem szeretnék!
-Én sem…….. – halkult el

Óvatosan levette magáról a kezemet, felállt és felém nyújtotta a kezét, hogy álljak fel. Visszaindultunk a kis ösvényen a fák között. Már a leghátsó faház szélénél voltunk, mikor megálltam.

-Na, gyereee, menjünk! – mondta
-Ne, várj csak szeretnék…. – nem is mondtam végig csak a nyakába borultam.
-Naaa, mi az? – simogatta a hátam, ami olyan jól esett.
-Nem tudom csak… Csak… Adhatok egy puszit? – felnéztem rá, ő pedig lenézett rám
-Persze. – mosolyra húzódott a szája

Egy nedves puszit nyomtam puha babapofijára. Halványan mosolyogva, csillogó szemekkel néztem rá és ő is rám. Nem tudom mi járhatott a fejében, de azt tudtam, hogy ha itt és most nem csókol meg, belehalok! Láttam, hogy össze van ő is zavarodva, ezért kezdeményeztem én azzal, hogy lábujjhegyre álltam és közelebb hajoltam hozzá.

-Ezt nem szabadna – lehelte alig hallhatóan
-Tudom!
-Hát legyen…

Lassan a derekamra csúsztatta kezeit, átkaroltam a nyakát s egy pillanat múlva gyengéden egymásba forrtak ajkaink, nyelvünk simogatta a másikét, játszott azzal. Azt kívántam, bárcsak soha ne érne véget ez a pár bűnös perc. De mégis el kellett válnunk. Remegő kezekkel és lábakkal léptem hátrébb egy bizonytalan lépést. Nem tudtam megszólalni, de ő megtette helyettem.

-Piszkosul kívánlak! – szólt halkan és megfogta mindkét kezemet
-Ezzel én sem vagyok másképp… - hajtottam le a fejem, de Ő megemelte és újra megcsókolt

~

-Legkevesebb három napot még várnunk kell egymásra, ha tényleg szeretnéd… - egy picit eltoltam magamtól, hogy felnézhessek a szemébe
-Mindennél jobban szeretnélek Téged. De úgy érzem nem csak megkapni, hanem szeretni is!

Meglepett ezzel a kijelentésével. Nagyon is meglepett. Hihetetlen. Úgy összekavarodott minden a fejemben, röpke pár másodperc alatt, hogy el sem hiszem. Hogy lehet rám ekkora hatással?

-Hasonlóan tudnám én is leírni az érzéseimet, de most valahogyan nem tudom kifejezni magam. Összezavarodtam. Időre van szükségem, hogy átgondoljam a dolgokat. – kommentáltam
-Időnk, mint a tenger. Én várni fogok Rád, keress meg, ha kitisztult a fejed. Jó éjszakát, VikiCa. – megpuszilta az arcomat és magamra hagyott a sötétben.

Érdekes :D

Sziasztok! Összegyűjtöttem pár tesztet :D Jó szórakozást ;)


Itt van egy IQ teszt, ami segít eldönteni, hogy töltsd el a nap hátralevő részét...

Adott egy néma ember, aki szeretne fogkefét venni. Úgy fejezi ki magát a boltosnak, hogy imitálja a fogmosást, és sikerül a vásárlás.
Nos, ha adott egy vak ember, aki napszemüveget szeretne venni, hogy fogja kifejezni magát?
Gondolkodj rajta egy kicsit, mielőtt lejjebb tekernél a válaszért...














Kinyitja a száját és azt mondja: 
Szeretnék venni egy napszemüveget.




Ha nem sikerült - kapcsold ki a gépet, ennyi elég volt mára.
___________________


Mennyi

 1+5

2+4

3+3

4+2

5+1

 

Ismételd magadban a 6-os számot annyiszor, ahányszor tudod 15
másodperc alatt, majd menj lejjebb...

GYORSAN MONDJ EGY ZÖLDSÉGET.

Még lejjebb...

Ugye a répára gondoltál? Ha nem, akkor a közé a 2% közé tartozol,
akinek más asszociációkra forog az agya
A 98% répára gondol ennél a gyakorlatnál

_________________________________

Kövesd az instrukciókat, válaszolj fejben a kérdésekre egyenként a lehető leggyorsabban, de addig ne menj tovább, amíg az adott kérdést nem válaszoltad meg. Itt is meglepő az eredmény!

Mennyi:

15+6

3+56

9+2

12+53

75+26

25+52

63+32



123+5








GYORSAN GONDOLJ EGY SZÍNRE ÉS EGY SZERSZÁMRA!

Menj lejjebb....






Még egy kicsit........








............................piros kalapács????:O

_________________________


Írd fel a számokat 1-11 ig egy oszlopba.

 Az 1-es és 2-es mellé írj akármely két 
számot, amit akarsz. (1-tol 7-ig)

 A 3-as és 7-es mellé írd fel azon 
ellenkező nemű emberek
nevét, aki kedvelsz.

 Írd bárkinek a nevét a 4. 5. és 6. sorba
(barátok, család)

 Írj le négy dalcímet a 8, 9, 10.
és 11.-es sorokba.

 Kívánj valamit!

Itt a kulcs a játékhoz:
1. A 4. mezőbe irt, embernek 
mesélned kell a játékról.
2. A 3. helyen lévő ember az, 
akit szeretsz
3. Aki a 7-esen van, az, akit kedvelsz,
de nem működhet a dolog.
4. A 4. helyre írtál törődsz a legtöbbet.
5 Az 5. helyen levő ember nagyon
jól ismer téged.
6. A 6. a szerencsecsillagod.
7. A 8. dal a 3-as számú emberhez illik.
8. A 9-es a 7-eshez.
9. A 10-es dal az, ami a legtöbbet
mondja el rólad.
10. A 11-es az életérzésed kifejezője.



Érdekes mi? :)))

Okcsá

Jó kis nap nem mondom :"D

,,Elolvastam, és majdnem elbőgtem magam..... Hogy még mindig nem akarsz leszálni rólam!"

,,Eddig egy szóval nem mondtad h szálljak le rólad...sőt. De köszi h végre tisztáztad h mit akarsz. Okcsá."

Hát emberek, annyi meg egy bambii. I won't cry, now I say fuck you and smile :D Valószínűleg nincs teljesen tisztában azzal, hogy mit veszített :D Nem is érdekel :D    I__D_O_N'T_C_A_R_E_!!!! :P Teljesen jól érzem magam nélküle is. Ennyiiiii.
Ja és vettem vizipipa dohányt meg szenet is szóval a picike pipám arra vár, hogy kipróbáljam :)
Puszii mindenkinek♥