New Dawn part 7

Csókolooom! Sok kihagyás után, végre valahára itt az új rész! A szövegben lévő RÓZSASZÍN szavakra kattintva továbbra is mellékletek érhetőek el. Tessék csak kipróbálni! :)
Már tegnap este fel szerettem volna tenni, de csak most értem el odáig. Az esetleges hibákat kommentben kérném kijegyzetelni! :)
Köszönöm szépen a Trendy hajat, amit tegnap csináltak nekem! :P :)
Jó szórakozást!

Előző részek:
Part 1
Part 2
Part 3
Part 4
Part 5
Part 6

New dawn, new day, new life part 7

Nate-et nem is kellett kérnem, szó nélkül elvonult és volt szíves rendesen felöltözni, mielőtt leültünk volna reggelizni. Fülig érő mosollyal néztem utána és figyeltem, ahogy alakja eltűnik a lépcsőfordulóban. Hogy milyen gondolatok kavarogtak a fejemben, ne kérdezze senki, hisz még én magam is belepirulok! Hála az égnek nem sok időm maradt ábrándozni, sorban jelentek meg a család reggelizni készülő tagjai, majd végül csak hárman maradtunk az asztalnál. Nate, David és én. Nem igazán értem miért, de feszült volt a hangulat, nem is mindhármunk, hanem inkább a két testvér között. Mielőtt bármi csetepaté kialakulhatott volna, felálltam.
- Elmegyek zuhanyozni, ha nem haragszotok meg, hogy itt hagylak titeket.
- Már most hiányzol! – Nate elkapta a kezemet és finom csókot lehelt a kézfejemre
- Fúj, de nyálas vagy, öcsi! – fordult el David és mondott még valamit, de azt már nem értettem, mert elsiettem a lépcső felé

- Sikerült megbeszélnetek ezt az egész kavalkádot? – kérdezte öccsét David, miután megbizonyosodott róla, hogy hallótávolságon kívülre kerültem
- Persze.
- És?
- Mit és?
- Ugye tudod, hogy a következő egy hétben vigyáznunk kell rá? Elsősorban neked. Nem mehet az utcára, mert baj lehet belőle, ha felismerik!
- Ennyit magamtól is tudok, Dave. Nem vagyok hülye!
- Hát persze, hogy nem. Totál meg vagy kattanva. Jön ez a csaj és te hirtelen megkomolyodsz,úgy viselkedsz, mint egy felnőtt. Abszolúte nem értelek.
Nate habozott a válasszal, lázasan keresgélte a megfelelő szavakat, de végül realizálta, hogy nincs értelme kerülgetni a forró kását.
- Szeretem őt, Dave! Szerelmes vagyok. Még jó, hogy nem értesz, hiszen én sem értem magamat. Teljesen magába bolondított a maga kislányos ártatlanságával és legyőzhetetlen kényszert érzek rá, hogy magam mellett tartsam, szeressem és megvédjem, ha kell.  Még életemben nem éreztem ennyire komolynak az elhatározásaimat.
David várt, ízlelgette az imént hallott szavakat, majd kis idő múlva így szólt:
- Azt hiszem, épp itt volt az ideje, a sok kéjhajhászkodás után, nem gondolod? Előre szólok, nem hagyom, hogy Kendra újabb strigula legyen a „csajok, akik megvoltak” listádon. – szinte apai szigor csengett ki David szavaiból
- Kussolsz!
- Nem gáz, hogy több barátnőd volt már, mint ahány éves vagy? – David tovább firtatta
- Nekem legalább voltak, bratyó! – megveregette David vállát, majd otthagyta őt az asztalnál és felment az emeltre

Mikor kiléptem a fürdőszobából, szemben találtam magam Nate-tel, aki észrevéve engem kitárta két karját és magához vont. Két kézzel tartottam magam körül a törülközőt, úgy borultam a mellkasára és temetkeztem az ölelésébe.
- Hmm, vaníliaillatod van. – puszit nyomott a vállamra, majd végig a nyakamra, az arcomra…
Elmosolyodtam és magabiztosan megcsókoltam. Olyan hévvel, hogy kis híján elengedtem a törülközőt is, hogy átkarolhassam a nyakát, a hajába túrhassak, de szerencsémre – vagy ki tudja kinek a szerencséjére – időben észbe kaptam. De mire kettőt szusszanhattam volna, már a szobám küszöbén álltunk, egyre hátrálva, egy láthatatlan vonzerő hatására.
Édes a csók, forró a levegő és egyre csak melegszik! Vagy csak az én vérem hevült fel ennyire a csókcsatától? Kész, elvesztem. A testem minden egyes kis négyzetcentimétere bizsergett és egy új érzés lett úrrá az elmém felett. Élveztem, ahogy a hajamba túr hosszú ujjaival, ahogy a törülköző alól kilógó meztelen combomat simogatja, miközben őrjítően édes csókokkal halmoz el. Bármit is tenne most velem, nem lenne ellenemre. Legalább is azt hiszem. Nem mondanám neki, hogy hagyja abba. Könnyűvérű liba! Na nehogy már így odaadd magad valakinek, te kis buta! – gúnyosan szólalt meg újra az a bizonyos kis hang a fejemben. Jaj, de utálom! Akárhogy is, mindig kétségek közé ejt, azokkal amiket mond. Nem tudok elsiklani felette, mindig szöget üt a fejembe.
A francba, lehet, hogy megint csak igaza van! Most a gondolataim zökkentettek ki a valóságból, nem pedig fordítva. Elkalandoztam s ezt Nate is észrevette. Hanyatt döntött az ágyamon és pár centire elhúzódott tőlem, hogy rám nézhessen.
- Mi az, Kendra?
- Se..semmi. Csak arra gondoltam, hogy most…
- Most mi? – édes mosollyal az arcán félrebillentette a fejét, így nézett le rám
- Hát… hát izé… vagyis hogy… - Szedd már össze magad! – Ugye most nem… - ismét elhallgattam
- Mit nem, Kendra? – puszit nyomott az orromra és felült az ágy szélére
Nagy levegőt vettem. Jézusom, miért ilyen nehéz kimondani? Másoknak olyan spontán megy.
- Te most szeretkezni akarsz velem? – hadartam el olyan gyorsan, hogy őszintén csodáltam, hogy megértette amit mondtam, az arcom színe lassan egy paradicsoméval is vetekedhetett volna
De erre csak halkan nevetett és csóválta a fejét.
- Nem.
Ezt magadtól is tudhattad volna! Mégis mire számítottál? Nem vagy ám akkora istennő. A tudatalattim szavai égettek és az arckifejezésem is zavarttá vált. Én is felültem mellé.
- Még nem. – tette hozzá – Mindennek eljön majd a maga ideje.
Újra felnevetett. Miért nevet ki?
- Miért nevetsz ki? – szaladt ki a számon
- Nem nevetlek ki, csak olyan aranyos vagy! Nem lehetnek túl pozitív elképzeléseid a férfitársadalomról, ha azt gondolod, rögtön ágyba vinnélek.
- Azt ne mondd, hogy nem alaptalanul gondolkodok kissé negatívan. Lehetne egy kérdésem? Amire szeretném, ha őszintén válaszolnál.
- Ne kímélj.
- Ugye nem csak addig fogsz szeretni, amíg meg nem kapsz? Nem szeretnék egy vadiúj trófea lenni egy dicsőségfalon.
- Kendra, hé! Micsoda hülyeségeket hordasz itt nekem össze!
- Nem válaszoltál a kérdésemre.
Nate beszívta a levegőt és nagyon lassan fújta ki, de még azután sem szólalt meg.
A kézfejére tettem a kezem, hátha ezzel előbb szóra bírom.
- Fáj, hogy ennyit gondolsz rólam, de valahol meg is értem. Én sem volnék ezzel másként, ha lány lennék. Egy esetet kivéve.
- Mire gondolsz?  - kíváncsian fürkésztem az arcát, hátha le tudok olvasni róla valamit.
Csillogó tekintetét az enyémbe fúrta s így szólt;
- Ha tudnám, hogy a párom belém esett, mint vak ló a szakadékba. Már pedig én menthetetlenül beléd szerettem, Kendra.
Pislogtam kettőt-hármat, hátha ezzel enyhíthetem a zavartságom. De nem nagyon sikerült, még mindig zavarban éreztem magam. Nate szerelmes belém. Szerelem. Milyen szép szó!
- Szeretlek. – a szó úgy hagyta el az ajkaimat, mintha nem is én mondtam volna, mintha magától jött volt a hang mélyről, a szívemből.
Nate édes mosoly villantott rám, gyengéden megcsókolt, majd felállt az ágyról.
- Öltözz fel, nehogy megfázz! Addig csinálok popcornt, aztán gyere át a szobámba és filmezünk.

Megnéztük a Nagyfiúk 2-t, a Doktor Szöszit és a Christine-t, így gyakorlatilag egy pillanat alatt repült el a délelőttünk. Az ebéd valahogy kimaradt a programból, miután úgymond „eljátszottuk az időt” lent a műhelyben. Valami mélynyomót, vagy mit szereltünk be az autójába. Pontosítok, én néztem és csak lestem hátha tudok valamit segíteni neki. Azért sötétítőfóliák felragasztásánál már jobban tudtam érvényesülni, mint a hangtechnikai dolgoknál. Meg kell mondjam, gyönyörű lett a verda. Könnyűfém felnik, krómozott kipufogó, sötétített hátsó ablakok és persze a csodaszép kék színe!
- Nagyon tetszik! – csaptam össze a tenyerem
- Igen, igen, te is nekem. – Nate-nek csak a lába lógott ki a kocsiból, valami vezetékekkel bíbelődött a műszerfalnál.
- Mi? Én az autóról beszélek!  - nevettem
- Ó bébi, ez fájt. Lecserélsz? – közben kiszállt és mellém állt
- Dehogy, csak süket vagy!
- Nem is igaz. Egyébként lány. – biccentett a kis kékség felé – Így valóban nem cserélhetsz le rá.
- Neve nem lesz neki? Mint Christine-nek a filmben. Csak aztán nehogy úgy járj, mint a főszereplő srác.
- Viccelsz? A végén még féltékeny leszel rá.
- Na-na, csak okosan. – nyelvet öltöttem
- Candy. – vágta rá
- Hogy mi? – értetlenül pislogtam
- Így fogják hívni az autót.
- De miért pont Candy?
- A te nevedből raktam össze, Kendra Dee. – kacsintott rám
- Micsoda megtiszteltetés. – arcon csókoltam – Köszönöm.
- Nagyon szívesen. De ezek után muszáj lesz majd vezetned!
- Még nincs is jogosítványom. És nem is vagyok benne biztos, hogy akarok. Annyi barom van az úton és különben is, a női sofőröket senki nem ismeri el.
- Ácsi, ezek csak kifogások! Persze ha tényleg nem szeretnéd, én nem fogom erőltetni, de előbb ezt meg kell hallgatnod.
Leakasztott egy slusszkulcsot a tartóról a falon, majd beült a kocsiba és beindította. Úgy dorombolt, mint egy hálás kiscica. Azonban mikor felbőgette a motort, a hideg is kirázott! Mintha egy vad oroszlán üvöltene belőle. Nem semmi!
- Na, milyen? – kérdezte izgatottan, miután leállította
- Amennyire én értek hozzá… De mindenesetre vérpezsdítő a hangja.
- Bizony hogy az! – olyan kiskutya szemekkel nézett rám, amiknek ember legyen a talpán, aki ellen tud állni
- Jó, oké! Le fogom tenni a jogsit, de ne nézz így rám!
- Győzelem! – játékosan a levegőbe boxolt. Itt egy kicsit megmutatkozott, hogy még tényleg csak egy tizenhét éves „kis” srác, de általában erről meg is feledkezem, mert nem ez számít!
- Van kedved megnézni még egy filmet? – megmosta a kezét
- Naná! De éhes vagyok, úgyhogy előbb jó lenne megebédelni. - javasoltam
- Jó. Rendeljünk pizzát!
- Mit szólnál mondjuk anyukád főztjéhez? – csípőre tettem a kezem
- Biztos nem főzött, mert maradt a tegnapi vacsorából. Ilyenkor sosem csinál új kaját. – nyafogott
- És akkor mi van? Az már nem is jó neked?
- Kendraaa. Lééégyszi! Naaa.
- Jól van na! – forgattam a szemem
- Most választhatsz te filmet.
- Igazán nagylelkű vagy, köszönöm… - elindultam fel az emeletre - De mindegy mit nézünk, mert nagy a valószínűsége, hogy el fogok aludni rajta.
- Amíg az én ölemben alszol, addig nincs ellene kifogásom.  – homlokon csókolt, miután felértünk – De mitől vagy már is fáradt? Még alig múlt el fél hat…
- Korán keltem és még a pékséget is megjártam. És el is tévedtem egy kicsit.
Nate arcára fagyott a mosoly, vonásai megfeszültek. Most meg mi van?
- Merre felé kavartál el?
- Nem tudom. Honnan tudhatnám? Elég sittes környék volt, sehol egy árva lélek és minden olyan koszos volt.
- Édes Istenem, Kendra! – szorosan magához ölelt, én pedig nem tudtam mire vélni a reakcióját – Kész csoda, hogy épségben hazakeveredtél onnan! Kérlek soha, de soha többé ne menj oda! Ígérd meg nekem!
A két vállamnál fogva tartott el magától, tekintete ködös volt. Nagyon zaklatottnak tűnt.
- Meg kell ígérned!
- Ígérem, ígérem, de miért kaptad így fel a vizet? Mi történt?
- Ez… Ez egy hosszú és bonyolult történet és nem szeretek beszélni róla. Csak annyit kérek, hogy jó messziről kerüld el azt a helyet! – a tarkóját masszírozta
- Meglesz. – nem törődtem bele, hogy kitér a válasz elől – Ellenben én sem szeretek beszélni egyes dolgokról, mégis megtettem. Nate, nem bízol bennem?
- Már hogy ne bíznék! – csattant fel, de szemei szomorúságot tükröztek – Majd elmesélem. De nem most. Válassz filmet, én rendelek pizzát. – ezzel lecsörtetett a lépcsőn, otthagyva engem
Összegezzünk; félelmetes volt az a környék, ahol reggel jártam, én is éreztem, de mégsem történt semmi, de Nate-et mégis mintha félelem fogta volna el, mikor megemlítette, hogy ott jártam. Érzékenyen érinti a téma, de nincs elképzelésem, hogy miért és zavar, hogy nem avat be. Mi vagy te, gyóntató pap?! Tudatalattim undok hangja igazságot sugároz. Semmi közöm hozzá, ha akarja, majd úgy is elmondja. Hisz ez az ő élete, még akkor is, ha most már én is a részese vagyok.

DVD-n nem találtam meg az Éretleneket, ezért rákerestem a neten, összekapcsoltam a laptopját a TV –vel és az ágyon fekve vártam rá. Érdekes egy nap a mai, az egyszer biztos.
Pár perc múlva Nate megjelent az ajtóban, lehajtott fejjel lépdelt felém, én pedig felültem. Behelyezkedett mögém, én nekidőltem, kezét a hasamon pihentette. Nyúltam volna a távirányítóért, de megállította a kezem.
- Nagyon jól ismerem azt a kerületet… – halkan, szinte suttogva beszélt – A suliban megismertem egy csajt, rögtön felkeltette az érdeklődésem, mint mindenki másnak is. Magas volt, hosszú ébenfekete hajjal, telt ajkakkal, formás didkókkal és fenékkel, hosszú combokkal. – Pont a te ellentéted!A nyomába sem érhetnél. – Még ha nem is Dolce and Gabbana cuccokban mutatkozott, gyönyörű jelenség volt és ennek tökéletes tudatában tette, bármit is csinált. Mindenki utána fordult, ahol csak elvonult. Rá akartam hajtani, de nem volt könnyű dolgom, mindig kisebb tömeg zárta a gyűrűjébe. Időközben olyan pletykák kaptak szárnyra, hogy ő egy olcsó ringyó, kihasználja a pasikat, kikosarazza őket. Nekem több sem kellett, elhatároztam, hogy bebizonyítom a sokak által állított lehetetlent; van kivétel. Én leszek az, akit egy életre megjegyez és nem fogja tudni egy pár éjszaka után ejteni. Jól ment a dolog, minden a tervem szerint haladt, de egy tényezővel nem számoltam. A csaj időközben megszeretett, de úgy igazán. Én pedig, hogy derékba törjem a kis karrierjét, nyilvánosan, a suli folyosóján közöltem vele, hogy vége. Nem gondoltam volna, hogy az lesz életem legszörnyűbb szakítása. A lány akkor erősnek mutatta magát, de később megtudtam, hogy lógott a következő órákról, hazament és napokig nem is mutatkozott. Minduntalan a szobájában sírt. Tudod hol lakott? Abban a kerületben. A szülei nem tudták, hogy velem járt a lányuk, de mikor megtudták nagyon kiakadtak. Az ott lakók mindegyike ellenérzéseket táplált a… hogy is mondjam, gazdagabbak felé. Az ottani „barátai” piszkálni kezdték, hogy miattam, egy újgazdag pöcs miatt áll meg az élet körülötte. Nagyon durva beszólásokat kapott, többször meg is verték, hogy eszébe vésse; nem szabad a keverni a társadalmi rétegeket, a saját „fajtájával” foglalkozzon inkább. Egy idő után nem tűrte tovább a megaláztatást és meg akart szökni, de nem sikerült neki. Lebukott és elkapták. Az ott ténykedő banda vette őt a birtokába és megint megverték. De ezúttal utoljára, mert… - itt elhallgatott, én megsimogattam a körém fonódó karját – Mert meghalt.
Teljesen ledöbbentem, egy árva szó sem jött a számra, viszont a könnyek annál jobban marták a torkomat. Nyeltem egyet.
- Sajnálom, Nate. – csak egy gyatra sajnálomra tellett tőlem
- Miattam történt az egész.
Felé fordultam és szorosan átöleltem.
- Nem, nem te tehetsz róla. És ez már rég történt, nem?
- Két éve. De soha nem fogom tudni elfelejteni. Anette Reed. Így hívták a lányt.
- Reed? Van valami köze Tom Reedhez?
Nate keze ökölbeszorult.
- Beck és Tom Reed Anette bátyjai. Honnan ismered te Tomot?
- Taxizik. Ő hozott el a busztól idáig.
Jobbnak láttam nem megemlíteni Tom közeledését felém és megjegyzését az Evans-családra.
Szép lassan eltelt a nap hátralévő része, nem beszéltünk többet az Anette Reed-esetről.

Köszönöm, hogy időt szakítottál rám!