Continuation

3.rész

Avril
Több, mint másfél órán át áztattam magam a kádban, abban a tévhitben reménykedve, hogy ez majd némiképp kimossa a fájdalmamat. Persze nem jött be, de jó volt legalább egy kicsit elképzelni, hogy újra minden normális. Álltam a tükör előtt és csak néztem ki a fejemből. Kinyitottam a gyógyszeres szekrényt valami fejfájás csillapító után kutatva, amikor egy boríték hullott a mosdóba. Hát ez meg hogy a csudába került ide? – gondoltam. Leültem a kád szélére és felnyitottam. Ez állt benne:

Avril, drágám!
Tudnod kell, hogy nekem legalább olyan nehéz, mint Neked. Kérlek szépen ne gyűlölj ezért, pontosan tudom mit élsz át most. Figyelemmel kövesd soraimat és miután végeztél az olvasással, azonnal égesd el a levelet! Ez nagyon fontos! Eszedbe se jusson eltenni!
Emlékszel még mit meséltem neked a titkaimról? És az ellentétekről? Sajnálom, de ennyire nyíltan nem mondhatok többet, saját magadnak kell rájönnöd az összefüggésekre. Ne aggódj, nem tegnap láttál utoljára. Ezt azért mondom, hogy ne én kössem le a gondolataidat, hanem amit az imént említettem.
U.I.: Semmisítsd meg az üzenetemet a borítékkal együtt!

Riley

Úgy tettem, ahogy Riley kérte. A könnyeknek idejük sem lett volna a torkomat mardosni, helyettük pánik szerűség vette kezelésbe az érzéseimet. Mi ez az egész? Nem gondoltam volna, hogy ez lehetséges, de még jobban összezavarodtam! A gondolatok és a megválaszolatlan kérdések milliónyi apró villámként cikáztak a fejemben.
Magamra kaptam egy egyszerű ruhát, majd kiültem a teraszra és rágyújtottam. Az égre emeltem a tekintetem s hagytam, hogy a gondolatok magukkal ragadjanak. Riley titkai? Ellentétek? Milyen ellentétekről beszélt? Titkok…
Megvan, emlékszem már!!!

Folyt.köv. ;) ♥