Egy rövidke rögtönzés, mert ez már KELL *-*
Kezdett besötétedni, csendesen kisétáltam az utcára. Egy lélek sem volt ott rajtam kívül. Elindultam a part felé, nemsokára ki is értem, mikor végre megláttam Őt. A megszokott helyen várt rám. Magamban elmosolyodtam, amikor Rá gondoltam. Elé sétáltam s Ő egy néma öleléssel köszöntött, majd kézen fogva elindultunk a móló felé. Szótlanul lépkedtünk egymás mellett aztán megállt és szembefordított magával... és megcsókolt. Erre vártam mióta utoljára találkoztunk... márpedig az régen volt. Percekig egymás karjaiban csókolóztunk. Ezekre a pillanatokra nem tudok megfelelő szót. Ezután csak kéz a kézben ültünk lent a köveknél s hallgattuk a tengert. Szavak nélkül is tudtuk mire gondol a másik. Azt kívántam, bárcsak megállna az idő, bárcsak soha ne kelljen elválnunk, bárcsak örökké Együtt lehetnénk *-*
nah nem lett ez olyan húdejó amilyenre terveztem:$ :S
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése