...

Because of you........♥............I fell down

But I Don't Care!!!!

Nagyon nagyon fáj és egy kész csődtömegnek érzem magam hogy mindent !!mindent!! elbasztam. Apa mondta, hogy még semmi nincs veszve és nem basztam el semmit... nem is tudom lehetséges hogy hinnem kéne neki. Mert eddig mindig igaz volt és bekövetkezett amit mondott. Túl jól ismer. És mindent tud. Nincs olyan szituáció amihez ő ne tudna hozzászólni. De elsősorban Zsófinak köszönöm, hogy este nem hagyott magamra. Sokat számított, jól elterelődtek a gondolataim. Másodrészt pedig Zolinak is köszönöm, hiszen ő is meghallgatott és mondott tanácsot. Sőt, Bettynek is köszönöm az együttérzést. Még meg gondolom, hogy érdemes-e elmondanom Neki mindent. Az a baj, hogy két esélyes a dolog;
1. Rájön hogy engem szeret igazán és velem lesz boldog till the end of our lifetime.
2. Tönkremegy a barátságunk.
Szóval nagyon nagy a tét. És azt is tudom, hogy a barátság jóval többet ér, mint bármilyen kapcsolat. Nos, ez van, ezt kell szeretni. Nem tudok nagyon mit csinálni. Először is talán meg kéne várnom az év végét és az új tanéve elejét. Mert akkor már mindenki másik suliban lesz, szétszóródnak az osztályok és talán, de csak talán akkor lesz esélyem érvényesülni. Vagy netán még ennél előbb is... Hiszen fogok én még találkozni Vele, remélem nem is egyszer! Miután egész éjszaka csak forgolódtam és sírdogáltam mit volt mit tenni itthon maradtam. Na puff egy nap kimaradás nagyon nem tud érdekelni. Annyira elegem van ebből az egész tanévből, hogy azt nem tudom szavakba foglalni. Elég volt ebből a suliból, ebből az osztályból, ezekből a csicska kisebbekből. Sok volt ez a 8 év én így gondolom. Még most sem vagyok teljesen megbarátkozva a gondolattal, hogy új suli, sokkal több új emberke de azt érzem, hogy jót fog tenni a változás.