Héé figyu:
Én komolyan azt hittem, hogy
...barátok vagyunk,
...hogy mindent elmondunk egymásnak,
...hogy bízol bennem,
...hogy ha gond van tudod hogy számíthatsz rám,
...ha valamit nem akarsz elmondani vagy félsz nem bunkóskodsz,
...tőlem kérsz elsőként tanácsot, nem mástól,
...egy kicsit is Szeretsz!
Be kell lássam egy a valóságtól eltérő, magam által kreált mesevilágban éltem eddig. Hogy lehettem ennyire vak? Komolyan azt hittem, hogy tényleg én vagyok ilyen téren az első számú ember akinek elmondasz ilyeneket! Ezek után még merjelek a barátomnak nevezni?! Örülnék ha a szemembe mondanád az egészet. Ha félsz akkor most mondom, nincs mitől én nem fogok kibukni mert nem érdekel mit csinálsz, a saját dolgod, legfeljebb elmondom a véleményem. Ha neked ez kell a boldogsághoz hát tessék nem állok az utadba. De emlékszel, hogy én mindig mindent elmondtam neked? Még olyat is ami neked annyira fájt hogy majdnem belehaltál? Emlékszel? És miért mondtam el? Miért? Mert bíztam abban, hogy ha tőlem tudod meg talán nem lesz annyira rossz. Bíztam Benned! De ezek után? Szerinted? Bunkózással meg az égvilágon soha nem fogod elérni, hogy megutáljalak. Még ha úgy gondolod hogy nekem jobb lenne így, akkor sem. Az én életem azt csinálok amit akarok. És ha én téged akarlak legjobb barátként szeretni akkor lehetsz Te bármilyen, csinálhatsz bármit, én akkor is szeretni foglak. Érted???
Nem érdekel hogy senki sem érti ezt minek írtam. Az sem érdekel hogy nem tudja az az ember akiről írtam, hogy neki szól. Nem érdekel engem már ezen a kib*szott világon semmi. És lehet örülni ha holnap épségben megyek be suliba oké???
Az életben a legeslegrosszabb utolsó együtt töltött osztálykarácsonyunk volt ez. Legalábbis szerintem. >.<" chh.....
Ja és köszi Pocok a pulcsidat :) nagyon jó volt :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése